Az oldalon cookie-kat és a Google Analytics szolgáltatását használjuk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk a honlapunkon.

Ha kikapcsolja a cookie-kat, annak hatása lehet az oldal működésére. A beállításokat bármikor megváltoztathatja, kérjük ezzel kapcsolatban nézze meg a böngésző információkat, vagy a segítség oldalt.

Ki jár hozzánk és miért?
A Kung-fu nem csak az önvédelem hatékony eszköze, a legkülönbözőbb területeken javíthat életminőségeden!
Ne nekünk hidd el - hanem azoknak, akik már jártak nálunk:

"Azért választottam, mert a Wing Chun-t egy nagyon hatékony, gyors és robbanékony stílusnak tartom."
Lassan már 3 éve tanulok Kung-fut az iskolában. Azért választottam, mert a Wing Chun-t egy nagyon hatékony, gyors és robbanékony stílusnak tartom. Ténylegesen arra tanít, hogyan mérd fel a szituációkat, és ha kell, meg tudd védeni magadat. Mindig is tradicionális alapokkal rendelkező és jól használható stílust akartam tanulni, ami még a mai világban is tökéletesen alkalmazható önvédelemre. Az ehhez megfelelő mestert Kiss Zsolt személyében találtam meg.

Katona Zoltán

Azzal a céllal kezdtem kung fu edzésre járni, hogy olyan önvédelmet tanuljak, amely nem igényel akrobataképességeket vagy nagy izmokat, hanem sokkal inkább könnyed technikákra épít, így 50-60 évesen is működne.
Mivel korábban már volt néhány alkalmam Wing Chun-osokkal találkozni, volt valamilyen képem a stílus mozgásáról és pont olyannak tűnt, amit nyugdíjas koromban is lehetne alkalmazni - nagyobb izmok, spárga és ugrálás nélkül. Aztán ahogy részt vettem az edzéseken, nagy meglepetésemre kiderült, hogy bőven van mit finomítani a mozgásomon. A másik meglepetés pedig az volt, hogy az ízületeim állapota fokozatosan javult. Ezek után minden barátomnak szívesen meséltem az edzésekről és ajánlom mindenkinek. 

Sulyok Dániel

„Nekem a fő célom a testmozgás és a kikapcsolódás volt, de önvédelmi képességeim is gyorsan fejlődtek.”
Először nem akartam Kung-fuval foglalkozni, mert azt gondoltam, hogy az edzésekre olyan emberek járnak, akikkel nem szeretnék kapcsolatba kerülni. Aztán egy barátom meggyőzött, hogy menjek le Zsolt edzéseire (az egyesület vezetője), mert ott nagyon jó a társaság és én is jól fogom érezni magam. Úgyhogy elmentem és kipróbáltam. Barátomnak igaza volt: mindenki nagyon kedves volt, egy kellemes baráti hangulat fogadott. Az edzés is nagyon tetszett, már az első alkalommal sokat tanultam. Aztán elkezdtem rendszeresen járni, hogy a szellemi munkám mellett legyen egy kis testmozgás is az életemben. Szinte észrevétlenül elkezdtem egyre több dolgot megtanulni. Zsolt mindenkivel külön-külön, nagy figyelemmel és türelemmel foglalkozik, függetlenül attól, hogy kezdő-e, haladó vagy már nagyon sok éve foglalkozik harcművészettel. Mindenkinek tud valami újat tanítani. Nekem a fő célom a testmozgás és a kikapcsolódás volt, de önvédelmi képességeim is gyorsan fejlődtek. Nem szeretném, ha bármikor is szükségem lenne rá, de azért örülök, hogy rövid idő alatt sok hasznos, és éles helyzetben is jól használható technikát tanultam meg. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki Zsolt edzéseit.

Dr. Eördögh Richárd ügyvéd


Jian
Gim
(Egyenes kard)


Az egyik legrégebben használt fegyverfajta. Vélhetően a nomádokkal való kapcsolat révén került át Kína fegyvertárába. (A hosszú kard tipikus lovasfegyver. A zömmel gyalogharcot folytató területeken inkább a rövid kardok - ld. a régi Görögország vagy Róma - illetve a különféle lándzsák, bárdok, alabárdok - pl. Svájc - jellemzőek. Az ókori Kína tipikus fegyvere is az alabárdszerű, úgynevezett tőrbalta.)

Gyakoribb elnevezései
Jian: kétélű hosszú kard
Tai Ji kard: rugalmasabb, hajlékonyabb pengével készült
Papi kard
Wen Jian (Tudós kard)
Női kard: lekerekített hegyű, könnyebb változat, gyakorlásra, önvédelemre vagy csak dísznek
Wu Jian: hadi változat, éles, hegyes, gondosan edzett.

Több stílus saját nevén említi (pl. Shaolin egyenes kard), anélkül, hogy lényeges különbség lenne az alaptípushoz képest. Ezenkívül nevet kaphatott a helységről, ahol kovácsolták, vagy ahonnan a vasércet nyerték, a kovácsról (vagy kovácstól), aki kovácsolta stb.
Számtalan fajta kard létezik, amit kisebb-nagyobb változtatásokkal láttak el a hatékonyság növelése vagy speciális technikák alkalmazása céljából, de használatában nem tettek lényegi változtatásokat (s így továbbra is Jian-nek nevezik). Így létezik horgos, fűrészfogú, kígyónyelv forma Jian is.

A pengét általában 3 részre osztják. Az alsó - keresztvashoz eső - harmad a legszélesebb, és legvastagabb, merev, inkább csak hárítanak vele, ezért gyakran nem is élezik. A középső harmad már élezett, mert a csúsztatott vágásoknál használják, s rugalmasabb is. A felső harmadra esik a vágások túlnyomó része, ezért ez a rész igen rugalmas (hogy terhelésnél ne törjön) és éles, s nagyon gondos, speciális edzésnek vetik alá. Jellegzetesen kínai sajátság az ún. hajlékony penge, ami bár más fegyvertípusnál is előfordul, mégis a Jian-re a legjellemzőbb. Hajlékony kardoknál a teljes pengehossz lágy, rugalmas lehet. Kidolgozására azért volt szükség, mert a jobb minőségű japán kardokkal szemben törtek a kínai kovácsmunkák.
A kard markolatszerelékéhez gyakran erősítenek zsinórbojtot. Ez nem csak díszítőelemként szolgál, a kard forgatása közben zavarja az ellenfelet, s igen könnyen rá is csavarodik annak fegyverére, rövid időre blokkolva azt.
A Jian-t - kiváltképp hajlékony változatait - nagy előszeretettel használják a belső erős iskolák képviselői. Részben, mert küzdőstílusukhoz is jobban illik, s mert úgy gondolják, hogy küzdelem közben Qi-jüket közvetíteni tudják az ilyen típusú kardon keresztül az ellenfél felé.
Használat közben inkább íves finom mozgásokkal kezelik a kardot. Csapásnál „csúsztatják” a pengét, minél nagyobb felülettel próbálnak vágni.
A régi európai kardvívás keresztvágásai, ahol a penge egyetlen pontja terhelt csak, nem jellemzőek.
Az egyik legelegánsabb fegyver, ezért nők is előszeretettel használják.
Bár kezelésének ismerete szinte kötelező érvényű volt, a kard Kínában nem vált olyan jelentőségűvé, mint Japán szamurájai vagy Európa lovagjai közt.

Jian 01

Jian 02

Jian 03

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Magyar Wing Chun Szövetség Nemzetközi Wing Chun Bajnokság
Mezőtúr, 2017. november  18.


Lou Man Gam szemináriuma
2017

Magyar Wing Chun Szövetség Nemzetközi Wing Chun Bajnokság
Mezőtúr, 2016. november  26.

Magyar Wing Chun Szövetség Országos Wing Chun Bajnokság
Mezőtúr, 2015. november  21.

Seijin dojo "Harcművészeti hetek" rendezvénysorozata
2013

Lou Man Gam szemináriuma
2011

Lou Man Gam szemináriuma
2005

Lou Man Gam szemináriuma
2003-2004

Lok Yiu Wing Chun szemináriumok
1998-2002

 


Qiang
Cheung
(Lándzsa)


A lándzsa az egyik legősibb fegyver, a világ minden táján használatos volt. Bár sok változata kialakult, a legjellemzőbb a képeken is látható nyélköpűs, levél alakú fejjel ellátott változat maradt (gyakorlatilag már a rézkor óta létezik ez a forma). Az i. e. III. század körül (akkoriban több, egymással hadakozó állam létezett Kína területén) főleg az észak-kínai államok hun mintára átszervezték a hadvezetésüket. Háttérbe szorultak a korábban általánosan használt harci szekerek, s megnőtt a lovasság szerepe. Ez azt is magával hozta, hogy a korábban kedvelt tőrbalta félék, s bárdok helyett a lóhátról is hatékonyan használható fegyverek kerültek előtérbe (visszacsapó íj, kard, lándzsa). S persze a fegyverek átvételével azoknak a kínaitól elütő kezelését is igyekeztek elsajátítani.
A régi kínai elgondolás szerint a lándzsa volt a távolsági fegyver (később a muskétákat is Qiang-nak nevezték el), aminek a csatatéren döntő jelentősége van, ezért a jó lándzsavívókat mindig nagy megbecsülés övezte.
A katonaságnál szabvány lándzsaméreteket használtak. A legáltalánosabb a 6 láb (kb. 198 cm), 8 láb (kb. 264 cm) és az 1 öl 2 láb (kb. 4 m) változat volt.
A harcművészetek gyakorlói leginkább a saját testméretükhöz igazították, így létezett rövidebb, embermagas, vagy a szemöldökig érő változat, illetve olyan, ami a feltartott kéz ujjaiig ért. Hosszabb (8 láb, 1 öl 2 láb) változatok is léteztek, de inkább erősítő gyakorlatokhoz használták.
A lándzsafej többnyire levélformájú, 18-25 cm hosszú, s a nyélköpű tövében bojttal látták el (eredetileg lószőr, de selyemből is készítették). Ez egyrészt nehezebbé tette a fej levágását a nyélről, másrészt felfogta a vért, s így megakadályozta a nyél csúszóssá válását.
Használatára (értelemszerűen) leginkább a gyakori szúrás, a nyél testen forgatása, elvezetésből visszatámadás a jellemző. Időnként fogásváltással a nyél végét is használhatták ütésre, illetve mivel a fej nem csak hegyes volt, de éles is, különféle vágó technikákat is lehetett alkalmazni vele.
A régi idők leghíresebb lándzsa-technikája a Yang családtól származott (több, magas rangú katona került ki közülük). Az ő gyakorlataik különböző formagyakorlatokban máig megőrződtek.
(A XIII. században a mongolok hatalomra kerülésekor a család egyik tagja egy buddhista kolostorban rejtőzött el. A tábornok a lándzsát a papi léthez jobban illő botra cserélte. De hogy ne vesszen el a családi stílus, létrehozott egy új gyakorlatot, ami a papi bottechnikát és a lándzsastílust egyesítette. A formagyakorlat a Ng long baat gwa gwan (Wu lang ba gua gun), vagyis az „Ötödik fiú nyolc gua botja” nevet kapta. Ez a forma is fennmaradt szerzetesi körökben.)
Kedvelt fegyver volt Shaolin-ban, így a shaolin-i eredetű stílusokban is. A belsőerős stílusok is kiemelten foglalkoznak vele, főleg, mert a gyakorlatai kiválóan alkalmasak a stílushoz szükséges képességek kifejlesztésében (pl. a ragadós lándzsa gyakorlat az elvezetések, vagy a nagyméretű lándzsák az erőfejlesztés és időzítés gyakorlására a Taiji-ban).
Híres lándzsavívó volt Wu Zhong a Qing dinasztia idején. Három egymást követő viadalon győzött a fujian-i Shaolin templom papjai ellen, akiket annyira lenyűgözött a tudása, hogy elnevezték a „Lándzsa istenének”. A győzelem ismertté tette a császári udvarban is a nevét, s Fu Yuan tábornok (Kang Xi császár 14. fia), aki kiváló harcművész volt, megparancsolta Wu Zhong-nak, hogy utazzon a fővárosba s mérkőzzön meg vele. A küzdelmet bambusz gyakorlólándzsával vívták, aminek a fejét fehér porral vonták be, így az nyomot hagyott a gyakorlók ruháján, s látható volt a találat. Alig néhány ütésváltás után Wu Zhong lándzsája befestette a tábornok szemöldökét. A tábornok folytatni akarta a küzdelmet, de rövid időn belül Wu Zhong megismételte a találatát, s újra befestette ellenfele szemöldökét. Fu Yuan elismerte vereségét, s felkérte Wu Zhong-ot, hogy legyen az oktatója.

Landzsa 01

Landzsa 02

Landzsa 03

Landzsa 04

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (2 Votes)

Mi micsoda?

Kung-fu
Kínai harcművészet.
A kifejezést eredetileg "kiváló", "remekül megvalósított" értelemben használták (Szó szerint kb. "munkával elért eredményt" jelent.), így nem csak harcművészetet jelentett, hanem bármit, amit mesterien megvalósítottak. Az 1960-as években a hongkongi akciófilmeknek köszönhetően terjedt el "kínai harcművészet" jelentése. Hongkongban és Taiwan-on általában ezt a kifejezést használják a klasszikus kínai harcművészetekre.

Qigong
Légzőgyakorlat, energiagyakorlat.

Wushu
Kínai harcművészet.
Modern kifejezés, a Kínai Népköztársaságban kezdték használni az 1960-as években. Wu jelentése "Harc, harci", a Shu "Művészet". Eleinte főleg a népköztársasági újabb keletű (inkább sportjellegű) stílusokat értették alatta. Mára a klasszikus rendszerek is újra népszerűek Kínában, s ők is az ott elterjedt Wushu kifejezést használják. Sokan ma is a népköztársasági modernizált, látványos, akrobatikus rendszereket értik alatta, s megkülönböztetik a tradicionális stílusoktól.

Minta

Miért létezik egyáltalán erőszak? Bármilyen élőlényt vizsgálnánk meg itt a Földön, azt látnánk, hogy a fennmaradásához és a szaporodásához (vagyis a faj továbbéléséhez) különféle erőforrásokra van szüksége. Amik adott helyen és időben csak korlátozott módon állnak rendelkezésre. Így minden élőlény azt magának és - egyre táguló szerveződésű - csoportjának akarja megszerezni (Embernél: család, nemzetség, törzs, nép, stb.). Így ez óhatatlan összeütközésekhez vezet. Aki ebben a versenyben nem akar részt venni, az éhen marad. Ha sorozatosan éhen marad, akkor elpusztul. Vagy nem jut neki pár. Amivel el is tűnik a vérvonala. Vagyis a tét sem volt kicsi. Az „én lakom jól, vagy te laksz jól” között ma sem egyszerű átmeneti megoldást találni. Még egyértelműbb a helyzet a húsevésre szakosodott élőlényeknél. Tárgyalásos alapon a farkas nem fog báránycombot szerezni…

Szóval az evolúció során az erőszak hatékony eszköznek bizonyult. És ami beválik, az el is terjed. Viszont ez a hatásos eszköz fajon belül problémákat is okoz. Ha megölöd a fajtársad, s ebben semmi nem korlátoz, előbb-utóbb eltűnik a faj is. Ezért minden magasabb szerveződésű fajnál megjelentek az erőszak ritualizált, illetve stilizálódott (vagyis üzenet jellegű, illetve enyhébb formájú) változatai. A párkereső tigris soha nem küzd olyan vadul a másik tigrissel, mint ahogy a zsákmányra támad. Az is ritka, hogy komolyabban megsérülnének. Sok fajnál a küzdelem előtt (vagy helyett is gyakran) látványos erőbemutatót tartanak. A gyöngébbek már itt meggondolhatják magukat, s eloldaloghatnak küzdelem helyett.
Miben más az emberi erőszak? Voltaképp egyetlen dologban: az ember megtanult ragadozó módjára támadni a másik emberre.

Milyen típusai léteznek az emberi erőszaknak?
• Dominanciaharc: fajon belüli erőszak, egyéni és csoportos formái is léteznek
• Terület
• Erőforrás, táplálék
• Szaporodás
• Ragadozószerű támadás: állatoknál ez élelemszerzést jelent, embereknél ma már összetettebb cselekmény, a legkülönbözőbb célokra irányulhat

Miben különböznek?
A dominanciaharc csoporton belüli ritualizált küzdelem, ritkán fajul el annyira, hogy súlyos sérülés, vagy halál legyen a vége. „SzóJudo” működik, vagyis „kidumálhatjuk magunkat” a helyzetből. Különböző jelképes cselekedetekkel is le lehet szerelni a másikat, ha képesek vagyunk jelezni, hogy ő nyert. Vagy azt, hogy átadjuk a terepet, de nem érdemes velünk kötözködni. Ha dominánsak vagyunk (érzékelhetően erősebbek, vagy uraljuk a helyzetet), egérút adásával elkerülhető az összecsapás.
Ez a forma az, amit mindenki ismer, van egy évszázezredek alatt belénk ivódott menete, koreográfiája. (Például a kocsmai bunyó, mikor kezdésként a „már nem szomjas” atyafi keres egy kellően veszélytelennek tűnő alakot és rábődül: „Mit nézőőő… ne nézzééél…!” Szerintem mindenki ismer ilyen történeteket.) Az erőszaknak ez a változata kezelhetőbb. Ismerjük. Elmérgesedő vitáink, összecsapásaink során ennek a „táncnak” járjuk végig a lépéseit. Mivel gyakran a közönségnek is szól, ezért látványos, a résztvevők is látják egymást, hogy a jelzések világosak legyenek. S ha kellően tudatosak vagyunk, s nem az adrenalin hajt minket, akkor azt is meg tudjuk tanulni, hogy mikor tudunk kilépni belőle.

A ragadozószerű támadás ettől nagyon különbözik. Nincs általában olyan világos, látványos előjele, mint a dominanciaharcnak. Erőteljes, gyors és brutális, nincs fokozatos felvezetése. A támadó rejti a szándékát, gyakran valamilyen trükkel a közelünkbe jut, s onnan indítja a támadást. Ha fölényben van a támadó, nem szerelhető le, esélyünk sincs „kidumálni magunkat”. Ha a cél az erőszak, vagy az ölés, nem tudunk mit felkínálni ahelyett, amit akar. A megadást értelmezni sem tudja, amit választhatsz, hogy küzdesz, vagy menekülsz!
Erre a formára nehéz felkészülni (teljesen nem is lehet). Súlyosbítja a helyzetet, hogy sokan nem ismerik azok közül sem, akik pedig munkakörüknél fogva találkoznak az erőszakkal. Sajnos a törvényi szabályozás sem veszi eléggé figyelembe még most sem (lásd az arányosság szabályozása a közelmúltig). Edzéseken külön kell gyakorolni, hogy kis távolságból, váratlanul érkező támadásra is tudjunk reagálni. Hogy nyugalmi helyzetből „tudjunk robbanni”, s a megfelelő védelemhez szükséges gyorsasággal és dinamikával tudjunk reagálni. Hogy képesek legyünk teljes erőbedobással küzdeni, s nem feladni.

A következő részben folytatom…

Fontos! Ez egy hatalmas téma, egy cikk keretében természetszerűleg csak kis részét érinthettem (leginkább ami az utcai támadásoknál számít), s óhatatlanul nagyon sok téma kimaradt (pl. a speciálisan a nőket érő támadások jellemzői). A későbbiekben még írok ezekről a területekről.
(Szakkönyvekben nem ezzel a szóhasználattal és rendszerezéssel fogsz találkozni. Ugyanis a tudósokkal ellentétben engem nem az emberi viselkedés általában, hanem az erőszakról fellelhető ismeretek és annak az önvédelemben való használata érdekel.)

Kiss Zsolt  Kung-fu és Qigong oktató, harcművészeti szakíróKiss Zsolt

Kung-fu és Qigong oktató,
harcművészeti szakíró

 

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Rólunk

Megtanítunk mozogni. Mellékhatásként képes leszel megvédeni Magad, nő az önbizalmad, a tartásproblémáid is rendbe jönnek...
Egyesületünk oktatói Yip Man nagymester két korai mestertanítványának, Lok Yiu-nak és Lo Man Kam-nak a Wing Chun stílusát tanulták, s most ezen tudásukat igyekeznek továbbadni.

A Kyuhn Faat Egyesület küldetése, hogy:
• megtanítsunk rá, hogyan védheted meg Magad valós harcban…
• segítsünk felfedezni a benned lévő lehetőségeket, a nagyobb önbizalomhoz, egészségesebb élethez vezető utat…
• teremtsünk egy olyan támogató közeget, ahol jól érezheted Magad.

Iskolánk tradicionális képzést folytat. Vagyis olyan készségeket oktatunk, ami ahhoz kell, hogy valós harcban életben maradhasson valaki.
Emellett tanfolyamokon oktatunk az egészséges életmódhoz kapcsolódó gyakorlatokat, mint Qigong (légző és energiagyakorlatok), masszázstechnikák, nyújtó, lazító gyakorlatok. Illetve tartunk speciális önvédelmi tanfolyamokat, például női önvédelmet.
Oktatóink nem egyszer több évtizedes harcművészeti múlttal és oktatói tapasztalattal rendelkeznek.

Kipróbálnád gyakorlatban is? Látogass el edzésünkre: Iskolák


Szeretnél többet megtudni? Nézz szét a lenti linkek között!

Mesterek
Oktatók
Videók
Képek
Újság

A Wing Chun iskolái
Hogyan válassz harcművészetet?
JELENTKEZÉS TANFOLYAMOKRA

Rúgások


A Wing Chun jellemzően déli megoldásként leginkább csak alacsony magasságban használ rúgásokat, s azokból is inkább csak a különféle taposó változatokat. Itt is elsődlegesen a sérülékeny részeket (pl. térd) támadjuk.

Jik tek
Jik tek (Zhi ti, Rúgás előre) a stílus leggyakrabban használt rúgástechnikája. Felemeljük a térdünket, majd taposó mozdulattal kinyújtjuk előrefelé a lábunkat. A csípő lábemelés közben nem billen előre.

1 Rugas kiindul 1

 

1 Rugas Jik 2

 

1 Rugas Jik 3

Jak tek
A Jak tek-et (Ce ti, Oldalsó rúgás) ugyanúgy térdfelrántással indítjuk mint az egyenes rúgást, majd a láb nyújtásával egy időben ráfordítjuk a csípőnket a rúgás irányára, de nem fordulunk teljesen ki.

1 Rugas kiindul 2

 

1 Rugas Jak 2

 

1 Rugas Jak 3

Yau tek
A Yau tek (Rou ti, Taposó rúgás) végrehajtása ugyanolyan, mint a Jik tek-nek, de itt a célpont a láb (általában a térd).

1 Rugas kiindul 1

 

1 Rugas Yau

 

1 Rugas Yau 2