7. rész
Erőszak típusai, felkészülés

Bár furcsa belegondolni, de a mai ember evolúciós szempontból az elmúlt 200.000-300.000 évben semmit nem változott. A civilizáció ami felépült körülöttünk, persze komoly befolyással bír ránk. De az alkalmazkodás, ami adott kulturális közegre íródott (Leginkább nevelés által: "Nem ütjük meg a másik gyereket!", "Civilizáltan intézzük el a vitákat!"), csak abban a közegben működik. Vagyis ha nincs valós megoldás az agresszió kezelésére (pl. egy elfajuló vitában), akkor a legjobban bevésődött, ösztönszintű megoldások fognak előjönni.

Neveléssel akkor lehetne megszüntetni az agressziót, ha az új megoldás, amivel szeretnénk felülírni a hagyományos reakciót, egyrészt jobb megoldás lenne evolúciós szempontból, mint a régi, másrészt ha a társadalom minden tagjára egyenlően ki tudnánk terjeszteni.

De miért is létezik agresszió? (Elnézést, kicsit leegyszerűsítő lesz a magyarázatom, levelet kell megfogalmaznom, nem könyvet...) A természetben az erőforrások mennyisége és minősége adott. Ebből mindenki a legjobb minőségűt és elegendő mennyiségűt szeretné magának biztosítani. Tehát:
• Elegendő és jó minőségű táplálék (Húsevők esetén a prédaállat általában hevesen tiltakozott az ellen, hogy őt megegyék, így itt már eleve nem működött a rábeszélés és egyéb szelíd eszközök használata.)
• Megfelelő génállományú partner, aki képes velem a "legjobb minőségű" utódot létrehozni, akinek persze megint a legjobb feltételeket kívánjuk biztosítani

Mivel mindenki ezt szeretné biztosítani magának, az összes többi ember a versenytársa lesz. A vetélytársak kiiktatásának pedig a legbiztosabb módszere mindig az volt, ha valamilyen módon korlátoztuk abban, hogy hozzájusson ezekhez a forrásokhoz. A másik megölése fajtársak esetén viszont problémás, mert ezzel az egész faj (így a saját vérvonalam) jövőjét teszem tönkre. Ezért megszületett a dominanciaharc, ahol a küzdelem eszközei adottak voltak, de szelídültek, nem öltük meg a fajtársat. (Egy tigris nem ugyanazzal a vadsággal és erővel támad meg egy másik tigrist, mint egy prédaállatot!) Ami esetünkben érdekes még, hogy az ember képes ragadozó típusú támadásra a fajtársa ellen! Bár ez inkább csoportok között történik (háború), létezik egyéni változata is (bűnözési formák). A ragadozó típusú támadás meghatározott lelki hozzáállást követel meg, s nem is képes mindenki rá!

Az emberi dominanciaharcnak sok formája született, finom és kevésbé finom változatok, de jellegében nem különbözik az állatokétól. Ez megmagyarázza azt is, hogy egy internetes vita során miért produkálunk ugyanolyan izgalmi tüneteket, mint egy fizikai összecsapásnál. Nem, nem idegesek leszünk! A szapora pulzus, az adrenalin löket, a gondolkodás időnkénti beszűkülése, stb., stb. mind a küzdelemre jellemző reakció. És az egyéni hajlamon túl az lesz agresszívebb, aki úgy érzi, beszorították, vesztésre áll... A tét itt is nagy! Akinek igaza van, illetve el tudja ismertetni az igazát, az dominánsabb, magasabb helyzetben van a másikhoz képest. Egyetemi professzorok harca mögött ugyanazok az egyszerű elvek vannak, mint részegek kocsmai összeugrása mögött. És az eszközök is sokszor ugyanazok. Hány tudós hazudott (hamisított) már azért, hogy úgy tűnjön, neki van igaza egy vitában!

Persze most minket az agressziónak azok a formái érdekelnek, ami eljut az erőszak fázisáig. Ebből két nagy típus létezik:
• Dominanciaharc
• Egyéni
• Csoportos
• Ragadozó típusú támadás

A dominanciaharc jó eséllyel nem válik halálos küzdelemmé. Bár zártabb közösségekben (pl. börtön) hajlamos eldurvulni. Itt, ha nem védekezik valaki, az agresszor egyre erőteljesebben lép fel. Az ellenállás hiányát felhatalmazásnak érzi. (Nem véletlen, hogy a szüleink elmondják gyerekkorban, hogy: "Ne hagyd magad, mert annál rosszabb lesz!" Tudtak valamit!)
A dominanciaharcnak mindig van egyfajta, általánosan ismert "koreográfiája", felépítése. Ez pl. a félig viccesen emlegetett kocsmai összetűzés, ahol az egész úgy indul, hogy a kötekedő kiszúr magának valakit, akit nagyobb eséllyel bánthat, s indul a szöveg: "Mit nézőő? Ne nézzééé!" És végződik a dulakodásban, verésben. Ezeket a koreográfiákat, mivel évszázezredek alatt bevésődött, s van egy "kényelmesebb" menete, könnyebb kezelni. Például:
• Többnyire egy pontig ki lehet dumálni magunkat. (Azt, hogy mindig ki lehet dumálni magunkat, csak olyan mond, aki nem volt még valóban komoly helyzetben.)
• Megtörhetjük a lépéseit, felléphetünk határozottan akkor, amikor az agresszor még csak ott tart, hogy belelovalja magát a helyzetbe.
• Adhatunk olyan jelzéseket (testbeszéd, viselkedés), amivel jelezzük, hogy nem veszélyeztetjük, de nem is hagyjuk magunkat bántani.
Bár valamilyen szinten mindenki ért ehhez (a dominanciajelzéseket tudatosan vagy tudat alatt mindenki értelmezi, másképp nem lenne értelme), de azért nem árt a tanulás és a rutin, hogy jól használjuk.

A ragadozószerű támadás ettől nagyon eltér. Ezek a tipikus súlyosabb bűncselekmények, gyilkosság, nemi erőszak, stb. A támadót itt csak határozott ellenállással lehet eltéríteni. A támadó megtervezte a cselekményét (még hogyha a mi személyünk csak véletlenül is keveredett bele). Vagyis olyan menete van, amit mi nem ismerünk, nem tudunk hozzá alkalmazkodni. Nem lehet szóval elintézni a helyzetet. Ha a támadás maga cél, semmink nincs, amit felajánlhatnánk helyette! Ha rejtve indul a cselekménye, esélyes, hogy sérültek vagyunk, vagy valamilyen módon korlátozottak, mikor felismerjük, hogy védekeznünk kell. Első lépésben a támadó gyakran megpróbál közel jutni, elaltatni a gyanakvásunk, s utána támad. Ha valaki nem készül fel arra, hogy azonnal "küzdő módba" váltson (vagy nem a szerencsés kisebbséghez tartozik, akinek alapból megy), s képes legyen harcolni az életéért, az itt komoly bajba kerülhet.

És hogy lehet erre felkészülni?
• Valamilyen önvédelmi tréning, ahol ezeket a helyzeteket képesek jól gyakoroltatni (maga a harci képzés rendszere fel van építve).
• És nagyon komoly önismeret. Hogy valóban tudd, hogy milyen vagy, és mire vagy képes, ne csak kusza ködös képzelgéseid legyenek róla!

Mi lesz 2 nap múlva: Miért is lehet szükséged a harcművészetre?

Kiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!